Hasztalanul

Egy korty vizet kell innom,
szám belső fala megint
száraz, a torkom érdes,
az ajkam enyhén repedt.

Kancsóban remeg a víz,
tegnapi állott, pukkan
a légbuborék, durran
hangtalanul, csak látod.

Tologatunk szavakat,
a száj izmai rángnak,
a dobhártyakalapács
néma, csak formabetűk.

Betűzünk már így egy jó
ideje, betűz a nap
ablaküvegen, éget,
a gégémben hólyagok.

Eltelít a víz, fullaszt,
köhögésinger újra,
lökdöshetjük még tovább
a formázott jeleket.

Minduntalan unottan
értelem-hasznot remélsz,
pohár fenekén röhög
üresség kegyetlenül.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-04 22:32:09
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-04 22:32:09