Fájdalomherceggel a tarlón



Talpunk nyomán rubint rögök gurultak szerte-szét,
a himlőhelyes hold ránk ugatott,
jajongva serken itt tavasszal a friss vetés, hol
Fájdalomherceggel jártam a tarlót.


Csend szitált, léptünk nyomán, karikás szemmel a rémület osont.
Hörögve haldokolt a ködben egy árva asztag,
szívét kezembe adta, hűlő ajakkal csókolgatom.
Fájdalomherceggel járom a tarlót.


Hercegem, hidd el, szeretlek téged
számunkra nincs más oltalom,
testetlen tested testembe fogadom,
szíved ne rágja lomha pondró,
nyakadba fonva élő koszorú, virágzó karom...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-29 19:34:01
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-29 19:34:01