Szüleim sírjánál

Itt vannak ők, a drága ősök, 
születésemért felelősök, 
itt vannak egy gödörben ketten, 
egymást ölelve, önfeledten, 
a debreceni temetőben 
alig néhány méterre tőlem. 
Ha virágaimmal lehajlok, 
megjelennek a kedves arcok, 
mozdulatukat felidézem, 
látnak vajon, hiába kérdem, 
mert, ha valahol van mennyország, 
ott vannak ők, az bizonyosság, 
de a testük takarva földdel, 
fölöttük óriásfa zöldell, 
sírjuknál emlékezve állok, 
lebbennek lent a gyertyalángok. 

2017.május 21.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-22 00:14:22
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-22 00:52:34