Hogy

Hogy nekem is pont beléd kellet szeretnem, mikor lehettem volna boldog is akár, aki megvet és utál, hátat fordítva rajtad mulat, de én a marha őstulok, tőled mosolyt koldulok, ha vicsor jut úgy is szeretlek, megvert az ég veled, te gonosz gyermek.
Fölnőhetnél már egyszer, hogy tiszta szívemből tudjalak utálni, mikor hátba szúrsz szokás szerint, és megint és megint, legalább a szárnyakat vedd már le rólam, mert tollallergiás vagyok, és hol van az előírva, hogy bazi nagy szárnyakkal rohangáljanak az angyalok?
Szeretnélek már kicsit gyűlölni Kedves, elhordani ennek meg annak,futni azokkal, kik együtt rohannak, mert falkában lenni jó, s kinek nyája van, az egyből nyájas, és persze bölcs, mert a kétség rabsága nem lohasztja, kérdezhetsz bármit, szabad a gazda....de én,ki bókol, s nem hajbókol, mert a szemét múzsa gúzsba csókol?
Na jó!
Szóval, Drága Világ!  Mostantól haladok a divattal és kritikai éllel nem szeretlek, mondhatni ellenedben élek, mint szenvedő lélek, minek oka te vagy egyedül, már a hegedű sem hegedül, se óhaj, se sóhaj, majd mondom én is trendin -   Ó jaj, ó jaj!

( Pszt….figyelj, világ!. Azért ha kapsz majd időnként egy-egy névtelen szerelmes levelet, titkon megsúgom....
Az én leszek, az én leszek)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-21 21:52:36
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-04 18:52:24