Frissen festett kondenzcsíkok szabdalják az eget.
Nemsokára felhővé válnak ők is, akárcsak a fák
erdőtűz után. A tavasz gyújtogatott errefelé.
Boldogságig égetett engem is, Téged is.
Vetkőzzünk - le a ruhát, aztán a bőrt, a húst -
egészen a csontokig. Keresem, hogy hol van az,
amit úgy hívnak: ember. -- Magamban nem találom.
Úgy hömpölyög valahol közöttünk, ahogyan öled
a vér ritmusára lüktet.
