látom tekintetedben
félsz te is
gyönyörű barna szemed
apám arcára folyik
válladról leteszed a köveket
karodban nincs már erő
fürdőkádban állunk mindhárman
folyik ránk az eső
testemmel tartom
lábatokat
szíveteket
hiteteket
apu nehezen viseli
káromkodik
nem érez
nem kérdez
homlokát csókolom
bírja ki
