Az élet
Az idő vas foga egyre szorít,
A csillagok rengetege távolba veszik,
Sziporkázó fények kápráztatják lényed,
S ha az idő elfogyaszt majd téged,
Utolsó órád legyen számvetésed;
Mit tettél rosszul, jól, elégszer?
Volt neked szép gyermekkorod?
Szíved ma már nem háborog,
Ha eszedbe jut fiatalságod.
Hány emberre, vagy csak egyre,
Pazaroltad volna életed nemesebbre!
A szerelem, a küzdés, a munka
Válladat szüntelen csak nyomta,
S közben elmúlás lett a születés,
Ajkadra egyre gyakrabban fagy a nevetés,
Még egyszer megfordul benned a gondolat,
Isten örül, egy hitetlent pokolba juttat,
De agyadban ez csak futó pillanat,
Időd már nagyon rövid, röpke kincs,
A vég könyörtelen, halasztás nincs,
Tested a határtalan enyészeté lesz,
Értelmed megszűnik, amint életed,
Ha meghaltál, nincs többé helyed,
Csak a föld használja tested,
Az idő elemészti egykori, friss emléked.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-04-11 11:40:45
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-11 11:40:45
