Angyal

Angyalváros kapujában ott bújt

a vándor

Galambját várta,

-tudni illik meglőtte őt Ámor!-

Rózsaszín felhőkön járt,

mert nem látott még nála szebb

lányt!

Hajnak arany fürtjei, szemének

csillagjai,

vékony lába, pehely súlya

mind elvarázsolta,

Megfogta, mint zsákmányát a csapda.

Megérkezett Ő, ki számára egy szent nő!

Eggyütt töltöttek minden percet

s a tünde' tudta, ily boldog csak

a vándor mellett lehet!

A lány többé már nem angyal..

Eldobta varázs medálját,

és futottak, futottak a mezőkön

át,

míg nem megtalálták a boldogság

kapuját!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.