Fehérke

Elröpült felettem
egy szállóige.
Ráismertem
a mindenségre.
S mert ez nem
volt egyszerű,
hát megálmodtam
sárgára, zöldre,
fitosra, angyalira.
-
(volt egy kék poharam
kiittam
belőle a messziséget)
-
Szól a pacsirta,
belevijjog a mentő,
egy kislány piros rollerrel a zebránál,
a buszmegálló tábláján keresztespók,
megdördül az ég,
egy néni megáll, liheg,
csikorog a fék.
Félsz, hallgatod a reggelt.
Egyszerre érzékeled.
A vörös kommunizmusra gondolsz,
azután a többi színre,
az összes démonra, akik benned alszanak.
Az összes Istenre, akikre felnézel.
Vagyis egy nagy szamár vagy, aki lufialakban lebeg,
és nagyon-nagyon szomorú.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-13 11:05:01
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-22 11:02:16