Felhúzott lábakkal ült a széken,
mint régen,
mikor anyja felmosott
körötte, s ő a konyhában ragadt,
a kalács tésztája letakart vájlingban dagadt
a kályha mellett.
Könnyeit nem törölte,
csak a múltba meredt,
emléke az anyjáról eleven volt, mégis kopott,
ott maradt édes mondataival,
mint aki éretlen szilvát lopott.
