sikátoros

felbukom a ferde utcákon
lejtenek szűken negyvenöt fokos szögben
zavarnak a pállott ablakok
függönyeinek koszos ráncai
a tér felé igyekszem
hogy megkeressem az egyensúlyt
majdnem beverem a fejem
a hidegen világító holdban

zabolátlan félelmek tartják késeiket ölésre várva
mint börtönviselt csavargók árnyai
felbukom a ferde utcákkal együtt
ha gyönge kis fényed nem ér ide

ha itt lennél
arrébb takarodnának az ijesztő kutyák
látnák hogy a zsebemből kandikál ki a tisztaságod
már erősen szédülök de még rám találhatsz
addig elfolyok a bérházak málló falai között
kitöltöm a teret a várakozó sötétséggel
lehetne ebből a közből akár sanzelizé





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-12 17:34:46
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-12 20:40:20