Papírsárkány

Távolság mozsarában csenddé porlik
a harangszó. Belső vidékem  néma.
Fejre állított tornyokból csókák hullanak.
Fogyóban vándorlásom minden tartaléka.

Tanyám biztonságát fölszívta a táj.
Várom, de már nem jön, kinek rám kellene
találni és ki megtalált, az is gyorsabb léptű.
Lemaradok, pedig futnék vele.

Nincs más esélyem, mint kihajtogatni
a tegnapokat és ráfeszíteni a mára.
Törékeny szerkezet az emlékezés,
úgy zuhan velem, akárha szállna.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-07 12:25:00
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-08 08:11:42