halottak napja
nem ismerem a föld alatt nevetőket
ahogy a hideg szélben rohanok a félelem
tárgya felé és körülöttem virágok nőnek
nem ismerem az újjászülető tömeget
ahogy a roskadozó égbolt alatt egymásba
mosódó halottak cipelnek súlyos rögöket
ahogy a mának nincs jelene és az élő előtt
nincs jövő a halott körül nincs nyugalom csak
a hasonlóra gyártott arcok és a gazzal benőtt
szemgödrök amint két pislantás között helyre-
teszik a belső nyomort cikázik a fény halad
a szokásos módon beágyazva a természetbe
és hullik a csillag és éhes az éhezésre szoktatott
ösztön felhasad a hajnal szövete a nap lassan felkel
a víz hűvös színéről felszáll a pára indul a vontatott
újjászületés az ember kopár porlepte síkon áll
már nincs egyedül már sokan vannak és mind
boldog és mind lépked és mind szalutál
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-12-29 22:17:23
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-29 22:17:23
