halottak napja

nem ismerem a föld alatt nevetőket
ahogy a hideg szélben rohanok a félelem
tárgya felé és körülöttem virágok nőnek

nem ismerem az újjászülető tömeget
ahogy a roskadozó égbolt alatt egymásba
mosódó halottak cipelnek súlyos rögöket

ahogy a mának nincs jelene és az élő előtt
nincs jövő a halott körül nincs nyugalom csak
a hasonlóra gyártott arcok és a gazzal benőtt

szemgödrök amint két pislantás között helyre-
teszik a belső nyomort cikázik a fény halad
a szokásos módon beágyazva a természetbe

és hullik a csillag és éhes az éhezésre szoktatott
ösztön felhasad a hajnal szövete a nap lassan felkel
a víz hűvös színéről felszáll a pára indul a vontatott

újjászületés az ember kopár porlepte síkon áll
már nincs egyedül már sokan vannak és mind
boldog és mind lépked és mind szalutál





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-29 22:17:23
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-29 22:17:23