Haldoklik kertemben a varázslat.
Bokraim vére freccsen
üdvözlégy lapokra.
Idejét sem tudom már,
mióta nem hullott le alma,
mióta újra ragadozók,
mióta felfüggesztették a gravitációt,
az emberi jogokat, az evolúciót
és az irgalmat.
Emlék vagyok.
Egy kertté, egy almafáé,
az utolsó hétköznapoké.
