Utószó (j)

Két órát mentem a szakadó esőben
a városban, ahol ott voltál valahol.
Ilyenkor esztelen remény ébred bennem,
hogy az emlékekkel terhes pontokon,
ha kinyúlok, a saját sorsomig elérek.
De persze csak arra jöttem rá,
hogy nem volt választásom soha.
Hiába fordultam balra, a híd előtt le volt zárva,
és minden feljáró vagy leomlott,
vagy drót választotta le. Így húsz perc
után fokozatosan visszajutottam a kiindulási
pontra, miután minden egyes megtett lépésről
utólag kiderült, hogy sehová nem vezet.
Csuromvíz vagyok, mint egy öngyilkosjelölt,
aki szemérmetlen elhagyta magát,
mikor az ítéletidő évekre rászakadt,
amíg A pontból végül el nem ért A-ba.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-24 19:31:12
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-27 21:07:53