Második találkozásom Pessoával

Megmagyarázhatatlan késztetés
vitt a partra. Vonzott a végtelen.
A horizonton,  teknőbe esett
szappanok, hajók olvadtak el.

Szentjánosbogárként,
egyszerre gyúltak ki a város fényei.
Ő a téren ült, mellette részeg turista
pózolt a széken. Nem tetszett neki.

Készülődj, mindjárt eső lesz, mondta.
Megfordultam, de már nem volt senki ott.
Aztán valóban esni kezdett. Rézsútosan.
Elkésett sirályt emelt a szél, mint kalapot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-24 14:26:59
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-25 10:29:54