Éjjelente a sínek közé löki.
Közben engem figyel.
Minden alkalommal előre sejtem,
mit fog tenni.
Csak állok dermedten,
újra és újra visszajátszatom
a jelenetet, amíg elhiszem:
csak álom.
A valóságban már
mindketten elmentek.
Előbb apám,
majd anyám,
akit éjjelente azóta is
a sínek közé lök.
Pedig úgy szerették egymást.
