Visszajárók
Éjjelente a sínek közé löki.
Közben engem figyel,
milyen reakciót vált ki belőlem.
Én minden alkalommal előre sejtem,
mit fog tenni.
Ezért csak állok dermedten,
és újra és újra visszajátszatom
a jelenetet.
Addig kell ismételtessem velük
amíg elhiszem: csak álom.
Mert a valóságban már régen
csendben mindketten elmentek:
előbb apám,
majd anyám, akit éjjelente
azóta is a sínek közé lök.
Pedig úgy szerették egymást.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-09-19 06:41:36
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-19 06:41:36
