Itt van, akire vársz!

Fenn a magas sziklán
Él egy barna kislány,
Nézem napsütötte arcát
Kitartóan, ártatlanul.

Arcáról lerí a gondtalan élet,
Hisz egyedül él, távol e vidéken.
A nézése gyengéd, de határozott,
S attól a vadállat is megszelídül közel, s távol.

Közelébe érve szívem hevesen reagál,
Dobbanásával mondja: Itt van, akire vársz!
Megtaláltam Őt, ki szívemnek kedvez,
S udvarlásba kezdek, majd feleségül kérem.

Leéltem vele életem hátralévő részét,
Mely csodálatos volt, de rövid,
Hisz életemet egy orvvadász
Eltévedt golyója oltotta ki.

Bp. 1997. december 11.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.