a prédikátor

mintha súlyos aranykupola alatt roskadozna
a kényszerűen pályát választott ember.
nehézkesen feszít mellén az arany mellvért,
melyet nem ő választott, csak úgy ráruháztak,
hogy kiragyogjon, mikor a tömeg elé áll.
a kard is aranyból van, nem az oldalán, hanem
a szájában, de a hangja vas és réz. súlyos,
kemény a beszéde – nehezen talál fülekre.
pedig körötte az erdők mezők is aranylanak.
minden erejét összeszedi, hogy amit mond
legalább egy aranyalma legyen ezüst tálcán.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-05 07:27:09
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-05 08:52:53