László nap tájékán

A Hősök terén
Ívet ad a nemzeti egység.
Lángoló bárány felhők alatt,
Szívünkre árnyék nem vetül.
A vereség is győzelem már,
Ezt vérezzük legbelül.
Besokallsz a jótól,
Zsíros kenyérre ken a szél.
László nap tájékán összekovácsolódik
Ami széthullt, szép lesz, ami elmúlt,
Mert igazat beszél.

Ívet ad nemzeti egység,
Megreped a tér.
Hirtelen mindenki magyarul érez,
Hiszen nem oly nehéz ez,
A kalapácshoz is hozzáedződik a kéz.
Munkás léted: kamikaze- repülés.
Kimolyolsz magadból, s szívedre
Árnyék nem vetül.
Ha mennél is, maradnál magadnál,
Ezt vérzed legbelül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-04 18:11:42
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-04 18:11:42