A költészet szabadsága

A költészet szabadsága

Mondtátok: eztán írjunk szabályosan!
Nagyon fontos a rím, láb, meg a szótag!
De mi van akkor, ha én nem akarok?
Elhagyatottan magamra maradok?

Láncra nem verhetik immár kezeim.
Tombolnak szabadon az érzéseim.
Ez ellen senki sem építhet gátat.
Nem létezik gúzs, mely béklyóba zárhat.

Doboljon a szív, lüktessen énbennem!
Daloljon a vers, énekeljen lelkem!
Legyen vihar, vagy íveljen szivárvány,
Mert verset írok, s nem maradok árván!

Szólok vadvirágról, mezőről, erdőről,
Erdőben medvéről, farkasról, meg őzről,
Csillogó könnycseppről, tajtékzó tengerről,
Magas kőszikláról, éles hegygerincről,

Tündér mesevárról, hétfejű sárkányról,
Gőgicsélő gyermek vidám kacajáról.
Édes anyanyelvünk szóban igen gazdag.
Fűzök gyöngykalárist csodaszép szavakkal.

Mi lehet a titka nagy önbizalmamnak?
Egyszer megkóstoltam ízét gyöngyharmatnak!
Nincs már soha többé az a földi isten,
Aki képes lenne elvenni a hitem.

Budapest, 2016. február 17.
B. Moravetz Edith







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-24 11:41:06
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-24 11:41:06