Lélekdonor
Fröcsög a naplemente vére,
vörösre festi az arcodat.
Erényeid még fellángolnak,
de már minden érdem elégett.
Kettétört fények az ég arcán:
sebeket ejt a Hold sarlója.
Ringat az esthajnal folyója,
rímek bokrosodnak a partján.
Vár szívdobbanásnyi szerelem,
az idő harminc éve dobol.
Tán rám is vár egy lélekdonor:
hiány borzongat míg keresem.
Viharok közt hullámzik sorsod,
térdelve fürkészel égboltot.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-05-30 15:53:09
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-30 15:53:09
