Erato
Életre ébredt álmomban a lányka:
plátói múzsám meglátogatott,
és tunikáját a sarokba vágva
hírmondónak egy rozzant kalapot
tűrt csak magán – tán ismerte a számot.
Szép volt a tánca, lassú és buja,
s míg siklott, pörgött, csengőn kacarászott,
én ültem csak, mint bűvölt bábuja.
„Térjünk a tárgyra!“– szólt aztán zihálva,
s én bólintottam: ez következett.
Vonzott a penna ismerős fogása,
tárult magától az elnyűtt füzet.
Várakozással néztem a szemébe,
hol tükröződött lángoló harag;
a füzetet a kezemből kitépte,
s nyögött az ágy a testsúlyunk alatt.
Kérdeztem volna – befogta a számat,
határozottan hátamra lökött.
A mosolyától furcsa érzés támadt
a szívemben és kisagyam mögött.
Mesélném még, de illannak az álmok,
s egy úriember jobb, ha nem fecseg;
ám ha van múzsád, csak annyit kívánok:
ez minden éjjel essék meg veled!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-21 15:30:18
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-21 15:30:18
