Mozaik (városkép)

Nincsen ma bennem semmi pátoszos.
Talán a zápor öl meg,
az út, a járda sáros és koszos,
a fák aszfaltba törnek,
szórt avart sodor az árok,
vízbe rebbenő levéltalárok
hajózzák át a csendet
hajózzák át a csendet,

itt van megint, egyszerre lép velem
gyűrűző tócsalétem,
a térkövekre írt történelem
nem látszik így, csak térden,
olvassuk, én és a bánat,
énsorok egy múló ostobának,
hogy semmiért veszekszem
hogy semmiért veszekszem,

mert úgy van az, hogy minden így kerek,
jó ez így, a szürke-szép
szabályozottan álmodó terek
nem viselnek új mesét,
és feldarál az utcazaj,
mert így lesz az, hogy nem lesz semmi baj,
s egyre távolabb az ég,
egyre távolabb az ég.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-21 14:46:46
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-21 14:46:46