Pucér

Tudod, mit csináltál...
Kaparós körömmel szaggadtál szét.
Lecsupaszítottál. Gusztustalan báb a testem.
Játszadozva pörgetsz.
És úgy fáj.
Éget. Elfojtja minden második levegővételem a fájdalom.
Rugdolódzok, ordítok az ágyban.
Az éjszaka segít rájönni,
Mennyire nem nézel semminek.
Fáj. Anyám karjaiba vettem magam ordîtva,
Mint pulyaként.
És elpusztulok minden másodpercen.
Amikor bevillansz
Szubjektív poklom vetítővásznán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-04 23:12:12
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-04 23:12:12