titok
fagyott napok szédelegnek
tűnnek idő spiráljában
keringetnek karvalyálmok
vér fröccsen az alkonyágra
kivetkőzve ifjúságból
önmagamat elringatom
naiv a bizalom keze
folyton az eget kaparom
jeges az űr nagyon sűrű
magmát olvasztok szívemben
az ajtómat kulcsra zártam
világít egy krisztus szeme
perspektív létra előttem
kirajzolódom a földből
sóbálvánnyá nem lehetek
borús az ég de már nem öl
pusztai volt vándorlásom
a végéhez közeledem
miért ott és miért nem itt
ész számára értelmetlen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-01-21 15:21:48
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-21 18:21:14
