Anyám kegyképe előtt

Holdat cipelő Édesanyám
sírrá nehezült emlék-virágom
fátyolos lepel vagy az Ország-testen
úttalan múlt
örömzöld helyetti moha-erdőn
Ostorozott kolostori szentély
ahol a dormitoriumig szétdúltak
az álmok
ahol nincs egyetlen épkézláb gondolat
csak az elveszett érzemények
A bársonysűrű sötétben a szentképek
utánad delejeznek szent zengzeményeket
Égcsöndben fúlok szüntelen
Nem értem az Istent
Nem fogadom el halálod
Nem ismerem el teremtéstörténetem

Elmetsztve szememben az ág
Nincs égboltozat
Nincsen világ
Hóra havat nyelek
úgy senyvedek

Dobogtass vigaszt Jóanyám
onnan a mélytelen mélyből
Zubogtass rám űrszéli vihart
villámok szaggassák arcomat
Hisz Utánad készülök én is
halálostól-életestől
reményesülve  az eggyé-porladásra






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: A szeretet fájdalma (Budapest, 2015)
Kiadó: KAPU
Feltöltés ideje: 2016-01-20 15:15:32
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-20 15:15:32