Sötét múlt-tornyok járják
reszkető, embertelen táncukat.
A kaput őriző kutyák veszettül vonítanak.
Ne vonítsatok kutyáim, kushadjatok le szépen,
Ó-gazdátok kíván átkelni e réven.
De a kutyák megszagattak,
dühösen tovább ugattak.
És míg a tornyok mögött sivár Kánaán lapul,
én ülök a csendben, s az ár majd elsodor.
