Történet


Hiába vártam, azon az éjszakán,  
bár megtisztítottam szépen a csizmám,    
semmit se hozott a Mikulás,    
pedig gyerek voltam én is, nem más.  
Nincsen pénz, mondta az anyukám,    
rossz voltál, mondta az apukám.    
Mindig csak a munka, meg kevés fizetés,    
jó hogy jutott néha, puszi, meg ölelés,    
bögrénkbe tej, ha a boltban sorba álltunk,    
csokit akkor már csak tévében láttunk.    
Az élet továbbmegy, nincs pihenés,    
vállamon sok emlék, nincs feledés,    
kint, a játszótéren, boldog gyerekcsapat,    
szívem valahol, a múltban megszakadt.    
Zsebemben lemerült, süket telefon,  
hajamba a magány ezüstös masnit fon.    
Karácsony éjjel lesz finom vacsora,    
ezer éve várom, hogy történjen csoda.    
Túléltem mindent, nem tudom mi végre?    
De a film lejárt, a történetnek vége.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-15 06:49:04
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-15 06:49:04