Szabadesés

örömmé zöldült
susogó lomkoronák
ölelnek át
kémlelem
a kéklő eget
még fiatal
fejem felett
egy ritka pók
a csillagok
közé font
új Tejúttá
fénylő hálót
egy levélke
sárgulva hull le
s belezörren
a nagy nyári csöndbe
bambán bolyongok
a pucérrá kopaszodó
rengetegben
szikrázó pókháló
akad fenn
arcom rezdüléseiben
s ezüstösen lemállik
méla barázdáin
bebábozódom
megőszült múmiaként
sodródom lomhán
az ökörnyál
puha árjában
szennyezett
hegyi patakként
csörgedezem
Füred téglavörös
kövületei
rőt folyammá
gazdagítanak
beletorkollok
a befagyott Balaton
rianó szakadékába
nyugtalan álomba
jegecesedem
félálomban
jégvirággá
formálódom
a zsugorodó tó
ölelésében
és VÁROK
várom a szabad lepkeszárnysuhogást
a tavaszt

2003





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.