Pásztoróra
Nélküled úgy vagyok, mint ki nem vagyok,
Benéztem magam – a Barbie-angyalok
Röptét figyeled, és észre sem vetted,
Amikor a húsvér nőd rád nevetett.
Megidézett arcod képe rettenet,
Közös múltunkban barangolok veled.
Félbevágom tested, eztán torz legyen, –
Szépséged ne lássam – az nagy kegyelem.
Szívem törte szégyen – tőled jött pofon, –
Pásztorórát adtál egyetlen napon.
Ez maradt a jussom: röpke délután,
Hagytalak futni, okosan (vagy bután?)
Néha még felködlesz: mostoha emlék.
Csak egy tollvonás, hogy többé már ne légy.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-01-02 17:29:34
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-02 17:33:29
