Ébredés elmúlt idõkre - hiába

Barátaim!

Már annyira elsimítottam magam fölött
a mindennapok sárdagonyáit
és oly jól átvettem a Semmi lényeges részeit,
- a Múlt szagát,
  a Felejtés ízét –
hogy a régi Álom alig fájdult elő…

Most meg
- bár nem alszom nem látok nem hiszek nem élek -
lefojtott negyven évem feléledt
s belém mar –

Megtagadott, eldugott időmre asszociálva rugdos
az elmaradt lehetőségek szakadt ruhájába bújt
iszonyat-gyorsan elmúlt Régidő –

Cserepeit gondolataim kifogyott poharának
szétszórom a januári télbe

Hiszen

rendetlen asztalomra szórt hatvan évem között
- hiába! -
nincs több lehetőség,
se látóhatár –







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.