Harminc év múlva...

Varjú Zoltán: Harminc év múlva...

                      *********

Édesapám (Édesanyám*)!:

             ****

Még reszkető kezed a remegő kezemben tarthatom

de már alkonyul, egyre csak halkuló sóhajod hallgatom

Még itt van bennem minden, rég elmúlt szép pillanat

amiben féltve óvtál és e teher, büszkén nyomta válladat

Még fülemben csengenek, azok a szerető édes dallamok

amiket nekem dúdoltál s lám, most csak némán hallgatok,

alszol édesapám (édesanyám*), hulló könnyeim közt, mit is mondhatok

Én a kislányod (kisfiad*), mélyen legbelül, csak Neked dúdolok.

                               ********

Kislányom (Kisfiam*)…:

            ****

Már látom magam előtt a fényeket s azt a csillagot

melyet a sors rendelt és Neked belőlem itt hagyott

Már nem foghatom többé óvón szeretve két kezed

nekem most mennem kell, de örökké itt leszek Veled

Még szerettem volna elmondani, amit már nem tudok

minden szívdobbanásodban, ezentúl mindig ott vagyok

és majd örömödben s a bánatodban együtt osztozunk

mert Mi öröktől fogva és mindörökre összetartozunk!


Paks, 2015. december 2.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-07 18:25:06
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-07 18:25:06