Egy festő szerelmei (jav.)

A szavak nélkülözhetőek,
te tudod hallgatni az esőt,
a víz tükörképe engem láttat.
Galaxisok fénye az érintetlen vásznon.
Hibiszkuszba öltözött arccal,
ismeretlen utcákon, valahol,
egy külvárosi szeméttelep mellett,
fogom a kezed, de hiába, az enyém is üres, hideg.
Szilárdan lobog körülöttem a csend.
Áttetsző blúzod, hozzá nem illő
tornacipőd, porcelán testszíned.
Ágyad saskarmokon nyugvó feltört héjú tojás.
Ujjaim nyomán lágy vonalak, az emlék
változtathatatlan, mint egy sírkőre vésett felirat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-10-29 19:10:37
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-29 19:10:37