Czékmány Sándor : Átíratok 382

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38997 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Ligeti Éva: Széttolt világban
Pálóczi Antal: Archaikus torzó
Pálóczi Antal: Rorschach teszt
Pálóczi Antal: Negyven napos
Duma György: Rosszkedvem üres
Duma György: Másodpercesek 2.
Duma György: Vérfoltos pillanat
Duma György: A semmi peremén
Vasi Ferenc Zoltán: Gyászidőben
Vasi Ferenc Zoltán: Álomelőttes
FRISS FÓRUMOK

Duma György 13 órája
Tamási József 16 órája
Gyors & Gyilkos 16 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Egry Artúr 2 napja
Tímea Lantos 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Tóth János Janus 4 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Pálóczi Antal 6 napja
Mórotz Krisztina 7 napja
Nagyító 7 napja
Szilasi Katalin 8 napja
Geréb János 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 8 órája
Gyurcsi 13 órája
A vádlottak padján 22 órája
Baltazar 1 napja
Janus naplója 1 napja
négysorosok 1 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
Zúzmara 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 4 napja
nélküled 4 napja
Nyakas 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
Hetedíziglen 6 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Czékmány Sándor
Átíratok 382

vajon mennyi az esélye,
egyáltalán lehetséges-e,
hogy egy ország állampolgárai laza nemtörődömségből
olyanok kezébe adják a hatalmat, akik
az ország állampolgárainak többségét semmibe veszik.

élek még.
van levegőm, betevő falatom, és itt-ott
doboz sörre is futja. de már hagyom kiszáradni
a kert növényeit,
a ház szigetelése is csak álom, ahogy
álomként veszem sorra, hogy mi mindent kellene
felújítanom. beleértve a fogaimat is.
a szívgyógyszereimet hónapok óta nem váltom ki,
mérlegelek, hogy mennyit mire.
mérlegelem azt is, hogy meg kellene már halnom valamiben,
de mert gyáva vagyok, úgy szeretném rendezni,
mintha nem én lennék a tettes.
időnként apró villámokat cikáztatok magamban,
nemesebb pillanataimban gondolatok képződnek belőlük,
amik többnyire szoborrá fagyott lelkeket idéznek,
és amikor körbe járom őket, nagyon emlékeztetnek azokra,
akiket gyűlölnöm kellene,
ha nem hajtana valami szörnyű reménytelenség
a mindent megértés irányába, akkor is, ha
már nem értek semmit.

arcomba lógnak a tükörképeim.

megtenném-e én is ugyanezt,
kérdezem magamtól.
igen, válaszolom,
ha hitem is lenne hozzá, akkor mindenképp.
mert szeretném hinni, hogy valamikor
jónak fog látszódni ez is,
mint ahogy eszünkbe sem jut,
de ha mégis, elnéző mosollyal leintjük magunkat,
amikor lélegzetünk is eláll egy-egy katedrális
díszes oromzatától, mert nem az összeharácsolt vagyont
látjuk benne,
nem a léleknyomorító gőgöt,
milliók adakozásra kényszerített nyomorát,
hanem
az ész és akarat diadalát az önmagukban csak omlásra
ítéltek felett.

a napok egymásra terelődnek bennem.
figyelem a koldusbüszkeségem körülöttem,
ahogy elnyeli az adományt,
és úgy tesz, mintha nem kapott volna semmit.
sóhajtozik, hol is lehetnénk már,
ha nyugatként kezelt volna bennünket a nyugat,
ha előbb lebontjuk a támfal státuszt,
ha szolgalelkűség és dölyfös akarnokság helyett
időben megkötjük kompromisszumainkat.
elsősorban magunkkal és magunkban.
sóhajtozik, és bambán figyeli a sodrást,
a nagyon is jól tudja,
hiszen számtalanszor megélte már,
miféle örvény irányába,
ahol majd mély lélegzetet véve, hagyja magát lerántani,
remélve,
ismét csak remélve,
a felszínre jutást.

égünk.
önmagunk előtt, a világ előtt.
az ügyeskedő, a tarháló gesztus,
a mutyizásba süppedt közöny felszíne alatt
szennyes erjedés,
amibe minden további nélkül beleképzelhető a bontakozó csend
egy palack bor mellett,
szőlőlugas árnyékában barátokkal, de ugyanúgy
elképzelhető a tömegsírban kutakodó kesztyűs kéz is, ahogy
a szétrohadt katonaköpeny alól
noteszt emel ki az agyagsárga csontok közül.
nem tudok, nem akarok belenyugodni, hogy miért jó nekünk,
ha visszamegyünk oda, ahol már jártunk,
ahol ismét befejezetlenek lesznek a hétköznapok,
tárgyakká változnak az ünnepek, és gyerekként forgolódunk
álomgörcseinkben.

mondom, és mosolygok.
kihazudom magamból az igazságot, bár
a monitoron megjelenő szavak csak agyam rianásait jelzik.
túl vagyok azon, hogy bármin is felháborodjak.
olyannak veszem az emberi silányságot, amilyen bennem is.
talán nem is törődnék vele, ha nem csapna meg szinte naponta
a melléöntött parasztgőg trágyaszaga,
amiből akár lehetne is valami, ha
jó helyre kerülne, és
a beléje szánt magot sem lepné évezredes penész.

kalászok merengenek. telt és kevésbé telt kalászok figyelik
egymást, és próbálnak rájönni, hogy mitől kevesebb
az idei termés, mint a tavalyi. pedig sem
árvíz, sem komolyabb belvíz, aszály is csak módjával, pont annyi,
hogy az érést és a betakarítást ne zavarja sár.
és mégis.
a dűlőutakon vesztett háborúk nyoma,
a fákat lassan eltüzeli megint a szegénység,
és mindenki mintha más-más földgolyón lakna,
úgy próbálgatja magát.
sötét
sarkokat ás egyre sötétebb sarkokba,
ujjai köré napokat képzel,
bolygórendszereiken újabb és újabb napokat kapargató
ujjakkal.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-10 23:33:04
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-10 23:38:55


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-04-03 00:25   Napló: Bátai Tibor
2025-04-02 22:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus Fűszál csöppnyi éle (Reflexvers J.A.)
2025-04-02 19:26   Napló: Gyurcsi
2025-04-02 19:24   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-04-02 16:51   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-04-02 16:36   új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-04-02 16:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-02 10:21   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-02 10:15   Napló: A vádlottak padján
2025-04-02 08:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Vasi Ferenc Zoltán Húsvét természetélménye