a konokság dala
sötét-vörös izzó arccal
múlhatatlan dúló daccal
mint kinek igaza lenne
szárnyát padlóhoz verdesve
magányába belehalva
szava torkába ragadva
akit apja se az anyja
semmiképpen nem akarta
akit senki meg nem védett
és a világ meg nem értett
célja foglya önmagának
fala köve lenne bánat
szeme villan hogyha szólnak
sakkban tartja az a mondat
harcban áll ő mindenkivel
kedve tartja mattot színlel
célját ha érni akarja
színes széles a paletta
ha a világ lenne anyja
kihegyezett lenne kardja
hiszi a harcra joga van
enyhületlen konok dacban
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-08-24 20:02:30
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-24 20:02:30
