Vigasztaló csend

Vágyunk a csendre, és félünk a csendtől,
háttérzajokkal tudunk csak élni,
egyszer minden lényeges dolog eldől,
mert riasztott lelkünk ezt reméli.

Egy transzcendenciát felépíthetünk,
mint kisgyerek a mesevilágot,
hogy legyen nekünk is óvó istenünk,
aki életünkben megbocsátott

minden gondolatunkat és tettünket,
irgalmas hozzánk, mert sohasem büntet,
így tisztán jutunk a tulsó partra.

A süket csendből majd beszélő csend lesz,
vigasztaló csend az örök élethez,
hiszen az isten is ezt akarta.

2015. május 11.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-05-11 08:19:00
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-11 08:19:00