Még kapkodok. Levegőtlen reggel.
A cigarettafüst kávézaccra száll,
még jó vagyok, még semmi sem hergel,
de nemsokára a hatos busz beáll.
Ruhám pántja, mint spagetti szála,
körömcipőm kopog rá a hajnalra,
bérleten csorog munkáslány nyála,
hogyha tehetné, egészen felfalna.
