Önkeringő
Álmomban körbejártam magamat,
még tetszett is.
Ahogy falaimhoz dörzsöltem vállamat,
még fájt is,
Mint gyermekként, talált botot kerítések rácsán,
csak most lelkemnek húrjain vertem szűnni nem akaró ritmusom,
még hallottam is.
Falamon körbe véres nyomata a múltnak,
vezetőútként mutatta monoton járásom.
Kiálló vállcsontom, mint talált botom,
még láttam is
Cafatmaradványaim: lelkem gyötrő béklyója,
lábaim tudatos horgonya,
míg nyaldosom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-04-13 20:39:51
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-13 20:39:51
