Kikapcsolva


Míg az izom lázgörbéje emelkedik,
Pihen a gondolat. Minden gyenge
Mozzanat a kertek alatt eloson.
Ásom, forgatom a porhanyó földet,
Az emberen nem gondolkodom.

Nincsen tévém, s a rádióm se szól,
Nem megy a számítógépem sem.
Ismerős jön a határ másik oldaláról,
És ő mondja el az útibeszámolóját,
Az elfuserált, arcátlan valóságról.

Csend ül március idusán, forog a rög,
S lebiggyedt szájjal lógnak a zászlók.
Üvegföld márciusok hullnak, miközben
Lángoló zsinóron vörös napot húznak,
Mint lobogót árbocrúdra, a felhők fölé.

Eljön a nap, amikor megadom minden
Tartozásom, s a lemerült, kiürült világban
Magam is üresen állok, s átok nem igéz.
Megszűnt a címem, nem él a számom,
Béke honol mindenütt a széles láthatáron.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-03-26 11:58:12
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-26 11:58:12