UGATJÁK A KUTYÁK A HOLDAT, MOST ADJÁK A KOSSUTH DÍJAT !
Ugatják a kutyák a Holdat,
most adják a Kossuth díjat.
Míg kint költők acsarkodnak,
örülnek, kik bejutottak.
A bejárat előtt már torlódnak…
Most adják a Kossuth díjat;
Kint tépik egymást a mellőzöttek -
majd bedöntik ajtaját a Parlamentnek.
Most van itt a díjátadás,
most hőbölög odakinn a rajzás;
körmeikkel a kaput is szétmarnák
az bitorlók kezéből a díjat kikapnák.
Odakinn most százak meghőkölve sírnak.
Most adják, most adják át a díjat.
Aztán szépen a föld alatt , egy sötét folyósón haladva
valahol a Duna másik oldalán fog kiérni ki kapta.
Nem látja szem, se nem hallja fül se,
eltűnik csendben az éjsötét űrbe.
Az ajtó nem nyit ki, a tömeg nem széled.
Rejtek szobákba bújnak a kormánycselédek.
Vajh, mi van, ha a sok elnyomott költő
fellázadt hangja lesz mennydörgő?
S a következő Kossuth díj átadáson,
benyomják az ajtót, be az Országházon !
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Lázadj, te szegény, elnyomott, Magyar költő !Feltöltés ideje: 2015-03-23 00:15:11
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-23 00:39:31
