UGATJÁK A KUTYÁK A HOLDAT, MOST ADJÁK A KOSSUTH DÍJAT !

Ugatják a kutyák a Holdat,
most adják a Kossuth díjat.
Míg kint költők acsarkodnak,
örülnek, kik bejutottak.

A bejárat előtt már torlódnak…
Most adják a Kossuth díjat;
Kint tépik egymást a mellőzöttek -
majd bedöntik ajtaját a Parlamentnek.

Most van itt a díjátadás,
most hőbölög odakinn a rajzás;
körmeikkel a kaput is szétmarnák
az bitorlók kezéből a díjat kikapnák.

Odakinn most százak meghőkölve sírnak.
Most adják, most adják át a díjat.
Aztán szépen a föld alatt , egy sötét folyósón haladva
valahol a Duna másik oldalán fog kiérni ki kapta.

Nem látja szem, se nem hallja fül se,
eltűnik csendben az éjsötét űrbe.
Az ajtó nem nyit ki, a tömeg nem széled.
Rejtek szobákba bújnak a kormánycselédek.

Vajh, mi van, ha a sok elnyomott költő
fellázadt hangja lesz mennydörgő?
S a következő Kossuth díj átadáson,
benyomják az ajtót, be az Országházon !






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Lázadj, te szegény, elnyomott, Magyar költő !Feltöltés ideje: 2015-03-23 00:15:11
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-23 00:39:31