Tavaszi szeszély
csütörtök délelőtt van
nap simogat hosszú tél után busz üvegén át
hajléktalan fejt keresztrejtvényt
a körúti járdán
előtte kóláspohár teleszórva huszasokkal
vihar támad délután
a kavargó szél s az emberek velünk
egy várost járnak
meztelen fák fáznak körülöttünk
hódarát vág arcunkba a szél
együtt rágjuk
aztán együtt nevetünk az égre
a kergetőző felhőkre szerteszét
Hazatérve egész éjjel maradok
meleg karjaidban
mosolyodban
szavainkban
észrevétlen
halkan.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-03-05 08:15:47
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-05 08:15:47
