A 110. évfordulóra

Sem bögréjét két kezébe fogva,
Sem hozomra, éhomra, újságpapírosba,
Se könnyel a szeme sarkában,
Se vérrel a szája szegletén,
Sem haját halotti koszorúba fonva,
Sem az emlékezésekbe gebedten,
Sem a rendben elmakogott féligazságok
Közötti cinkosan közönyös csendben,
Sem a jól kimosdatott dühökben,
Sem a váltóláztól reszkető szemekben,
Sem a ronggyá lett fényes öltözetben,
Sem szürkébe szűrt málló fellegekben,
Sem fenn, sem lenn, sem az érben, sem
Az árban, sem a tűrtben, sem a vártban,
Sem a tükörillatú, tiszta szobában,
Se a múltban, se a mában, sem a jövőben,
Sem így, sem úgy, nincsen ez rendben.
Mesterét sem keresi senki benne.
S a még vérző keresztből tűzifát csinál,
S a lángjánál – ó, miféle lobogás!-
Melengeti simára kímélt tenyerét.
S amíg eliszkol e kedves pillanat,
A fülkefényben álló alak alatt
Recsegve törik a semmi ága,
S zuhanó üstökös- szíve szívünk
Átszakítva földet ér „a város peremén”.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-23 14:24:16
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-24 07:59:33