Fertő

Neuritikus nimfák a vérét isszák,
kusza gondolatok, nincs póráz.
Szája szélén fagyos nyál csordogál,
Ő áll, napi háromszor maszturbál.
Ködös tudatú trampli lábán blúz,
Mi szívunk, ha más ezt nem teszi,
van aki durván, ő sehogy sem szereti.
Naponta belehal abba, hogy még él,
kint szemerkél, szeme alatt mély árok.
Én gondolatban hányok, nem kérdez,
hallgatom a csendet. Hazug némaság.
Nem kérdezi meg én ki és miért vagyok,
szemében döglődő csillagok fénye hal meg.
Úgy nézz ki szeretne még sokáig élni, kefélni.
Mi nem dugunk egymással,jobb a semmit nézni,
retrográd amnéziával a múlt árnyába visszalesek.
Egyetlen szerelmem kezén ráncosodik már a bőr.
Én kívánom nagyon a húgy langyos üveges sört.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-02 13:50:19
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-02 13:50:19