éjfélkor fényképpel

olyan összetett
                      mint a legjobb bor
olyan összeszedetlen
                      amikor kiömlik
a kép amit adtál emlékbe
                      szégyellve oldalra fordítom a fejem
leggyengébb formák törmeléke
                      és szárazra szürcsölöm mohón
és mindenemnek helye maradt
                      földes-koszos ízek a számban
egy perc egy szúrás a szív alatt
                      dacból esik mégis olyan jól
alig tudom mondani magamtól
                      bátrabban jobban fáj
soha még egyszer úgy ahogy akkor
                      csak a szőnyegen ne maradna folt






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.