éjfélkor fényképpel
olyan összetett
mint a legjobb bor
olyan összeszedetlen
amikor kiömlik
a kép amit adtál emlékbe
szégyellve oldalra fordítom a fejem
leggyengébb formák törmeléke
és szárazra szürcsölöm mohón
és mindenemnek helye maradt
földes-koszos ízek a számban
egy perc egy szúrás a szív alatt
dacból esik mégis olyan jól
alig tudom mondani magamtól
bátrabban jobban fáj
soha még egyszer úgy ahogy akkor
csak a szőnyegen ne maradna folt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
