irreverzibilis


én kibírom, ha megölsz,
sínre tettél,
az út végén kiszállok,  
de te hogy fogod
elásni az önmagad
ellen fordult  
csatabárdot, és mikor
írsz le egy papírlapra,
égetsz el,  és eresztesz
szélnek,  és mikor
tekinted nem hivatalosan
is gyógyultnak
magad,  
és
mért álmodsz
újra és újra ásóval
kifordított hangyabolyról,
mikor tudod, hogy
itt nincs feloldozás, és nincs átjáró  
a megváltások felé,
de szorgalmasan dolgoznak,
széthordanak, belsőd minden
zegzugát bejárják,
míg csak ki nem irtanak
önmagadból,
az utolsó kijárat rád omlott,
mikor azt hitted, „ezt a kérdést
lezártuk, Szívem”, azóta elhalt
az utolsó motozás is, de valami
folyton visszaszámlál benned,
kísértet lakta hely lettél,  
a szemedből néha majd
kibámulunk  













Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-12 10:40:15
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-12 10:40:15