Temetőben
A temetőben öblösödik a csend,
az a különös, örök hallgatagság,
21 grammnyi az idő, hajszálon leng,
azt hiszem szférák közötti vakság.
Sokszor megfog egy levélfonák színe,
virágforma, vagy hanton hajló fűszál,
gránitba vésett holt-betű felszíne,
és ahogyan cigarettafüst száll.
A temető épp nyárvégén a legszebb,
amikor délibábra valót nagyít,
alkonyatkor terrakotta üvegcsepp,
mint törékeny vér - emlékeket hasít.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-07 23:22:38
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-11 21:13:08
