Elmentél
Elmentél, s engem csak úgy itt hagytál,
Remélem azért gondolsz néha rám.
Tudom, késő már, de a pillanat megvár.
El nem veszik,
mint az irántad érzett szomorú, mély vágy.
Elmentél, és magamra maradtam,
Sokáig csak magamban bolyongtam.
A napok összefolytak, lassan elmosódtak.
Az idő múlik,
de az emlék felejthetetlen marad.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-03 17:22:07
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-03 17:22:07
