Várakozás
A kavargó Duna
fekete hullámai közt
betoncsizmában úszik a végtelen idő.
Nem telik, csak folydogál a vízzel,
ami lassan hömpölyög,
néha mintha állna.
Fuldoklik.
Fuldoklom.
Álmomban sem hittem,
hogy ennyire fájdalmas,
mikor az egyébként éltető elem
a légcsövön át egészen a tüdőig hatol,
majd pedig szép lassan, de kegyetlenül
ellepi azt.
Most puszta kézzel
tépném fel mellkasom,
szabad utat engedve ezzel az áramlatnak,
majd körömmel kaparnám ki
bordáim közül szívemet,
hogy az ereimben pulzáló vér
fesse bíborrá a sötét habokat.
Miközben sodor az ár.
A kavargó Duna
fekete hullámai közt
betoncsizmában úszik a végtelen idő.
Nem telik, csak folydogál a vízzel.
Fuldoklik.
Fuldoklom.
Fuldoklunk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-12-15 15:56:34
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-15 15:56:34
